Egy paradicsom titkos naplója

1. nap

Elültettek. Sötét van.

7. nap

Még mindig sötét van. Unatkozom.

26. nap

Unatkozom. Ja, ezt már írtam.

29. nap

Kibújtam! Jeee! Napfény, haverok, buli, öntözés!

42. nap

Virágzunk a haverokkal. Khirály!

Egy tapasztalt, évelő kolléga felvilágosít, hogy ezt a szót ne használjam…

67. nap

Gyümölcsöt hozok! Vagy zöldséget, vagy mit. Nem vagyok túl jó biológiából. Mintegy 40 m-nyire egy vakond folytat földalatti mozgalmat.

74. nap

Szépen érlelődöm. A vakond sajnos közelebb jött.

76. nap

Meg vagyok mentve! Egy cselédlány jött a Fellegvárból, és leszedett, több kollégámmal együtt. A vakondot pedig legyakta egy kapával. Halleluja!

(később) Egy barátságtalan, dagadt nőszemély (vsz. a szakácsnő - a szerk.) vett át minket, és jól lehordta a cselédlányt. Kételkedett benne, hogy vajon nem vagyunk-e permetezve. Micsoda sértés!!! Mi tökéletes biozöldségek vagyunk! Főleg én.

77. nap

Az ellenszenves maca lecsutakolt minket, és ezüsttálcára rakott. Ezt már szeretem!

(később) NEM! Jaj, Eru, segíts! Rossz előérzetem van.

Leraktak minket egy asztalra. A kedves cselédlány rám se nézett, csak  meghajolt és eliszkolt.

Valaki énekelt. Szörnyen hamis volt. Még embermértékkel is az lehetett, nemhogy egy magamfajta, muzikális paradicsomnak.

Ekkor azonban az a pasas, akinek hoztak minket - tipikus szadista, gonosz, vegetáriánus pofája volt! - megragadta az egyik testvérkémet, és FELFALTA!!! Erre mind halálra rémültünk. Rájöttem, hogy engem itt meg fognak enni! Jóságos tervezőm, mármint jóságos Eru!!! Hát ezért alkottál???

Eközben a gaz, érzéketlen gyilkos nem zavartatta magát, hanem kéjes élvezettel zabált. Reszketve vártam, mikor kerülök sorra. Szemem előtt lepergett egész életem, mag koromtól mostanáig.

Ekkor megragadott… és… hozzávágott az énekeshez! Úgy látszik, ő sem volt teljesen botfülű… A kölyök felkapott, és kimenekült. Biztos félt, hogy őt is egészben lenyeli az öreg… Hál’ Erunak!!! Megmenekültem!!!

78. nap

Itt hömbölgök a kölyök szobájában. Kint nagy zaj van, de legalább nem jön ide a zöldséggyilkos.

(később) A gonosz vegetáriánus halott. Grillre került. Pippin mesélte. Mikor nem figyelt oda, indián táncot jártam az éjjeliszekrényen, és hálaimát rebegtem Eruhoz.

85. nap

Unatkozom. Pippin elment. Nincs itthon senki.

88. nap

Pippin megjött. Örömmel állapította meg, hogy még mindig finom friss vagyok. Aztán odaadott egy dagadt fickónak, akit Samunak szólított. Ajjaj! Ez a Samu nagyon hasonlít a macára a konyháról!

(később) Hogy mi?! Győzelmi ebéd? Paradicsomszósz kolompérral? Mármint hogy ENGEM is beletesz??? NEEEEEEEE! Segítség!!! Eru! Cselédlány! Akárki! Mentsetek meg!

Samu vigyora olyan szadista, hogy visszasírom a zöldséggyilkost… Jaaajj! Meghámoz! Ez fáj! Felaprít! *nyöszörög* Mi??? Bedob a fazékba??? Nee! Ehhez nincs joga! Ügyvédet akarok! *párolódik* Jóságos Eru! Hát mit vétettem? Mi vagyok én, Dózsa György?!