Folytassa Középföldén

avagy

Ki nyúlta le a drááágaszááágomat?! /by Gollam/

avagy

Sej-haj, nazgûl az én babám…

I amar prestar aen… változik a rendszer… hamarosan visszatér a kir… upsz, ezt nem most kell mondanom.

Szóval volt Szauron. Ez egy NAGYON gonosz, csúnya, sátánista pasas, aki megrontotta a númenoriakat. Az úgy volt, hogy cukorkával kínál… Ja, hogy ezt a filmet gyerekek is nézik? Akkor hagyjuk… Lényeg, hogy csináltak egy csomó Gyűrűt, amiket teljesen aránytalanul osztottak el. Ezen húzta fel magát Szauron!

3 db volt a szépségipar diktátorainál, tündéknél, és ők beintettek neki, mikor követelte, hetet meg a gondatlan törpök elhánytak valahová. Jellemző! Kilenc pedig a hozzá hasonlóan GONOSZ és KAPZSI embereknek jutott, akik azóta folyamatosan visítoznak, aztán, mikor berekednek, suttognak.

Ám valamennyiüket becsapták! Mordor sötét, árnyas, éjfekete (röviden: baromi homályos) földjén, a Végzet Hegyének (közönséges, aktív vulkán – a szerk.) tüzében Szauron titokban elkészítette a Nagy Gyűrűt!!! A pletykák szerint eredetileg Elbereth kezét akarta megkérni vele, ám ő elutasította, hogy egy közönséges maiához menjen feleségül.

Amíg az 1 megvolt, Szauron nem nagyon idegeskedett. Mikor a tündék és a númenoriak bekeményítettek, előjött; kiröhögte Elrondot, aki úgy vezényelt tüzet az íjászainak, hogy előttük állt; felkente a sziklára Gil-galadot és Elendilt; ám Isildur (tudják, az a fickó, aki a HŐS előképe és felmenője szokott lenni, és elesik a bevezetésben), szóval Isildur elkobozta tőle a becses ékszert, melyet ő maga kovácsolt. De Isildur hamar ráfázott. Kinyírták.

Az 1 pedig szépen lesüllyedt egy tó fenekére.

Azonban megtalálták!

Addig nem is volt különösebb gond, amíg a kisszé beszédhibász, kisszé szkizofrén, ész NAGYON függő Gollam birtokolta, ugyanis ez a zseniális komputeranimáció, akihez képest Norman Bates egy egészéges ember, nem csinált vele semmit, csak imádta, ész kisszé szelypítve becézgette, hogy dráágaszááágom…

A baj akkor kezdődött, mikor a kotnyeles hobbit, Zsákos Bilbó meglelé a csecsebecsét… és nyomban eltüntette a cucctáskájába.

Ez vezetett aztán a Gyűrű Kommandó létrejöttéhez, meg hasonló fontos dolgokhoz.

A szereplők naplóbejegyzései, korabeli híradórészletek, a bulvársajtó tudósításai és a hősök későbbi lódításai alapján tisztán kivehetők a történet homályból felködlő vonalai.

1. felvonás

A Gyűrű Szövetsége, avagy a Gyűrű Kommandó

Frodó feljegyzése

Nagy buli volt máma. A bácsikám ma volt 111 éves. Senkit se zavar, hogy már tök szenilis. Gandalf is nyomult, ő meg szokás szerint fel volt dobódva a pipafűtől. Csípem az öreget, olyan vicces meséket tud. Máma is tök jókat mondott, miután Bilbó bá΄ lelépett. Ezt még nem is mondtam. Felszívódott. Biztos marhára unta a Megye pórias környezetét, és a festett szőkék fentebb stíljére áhítozott.

Úgy kezdődött, hogy a hülye Pippin meg Trufa nekiállt szabotálni a tűzijátékot, amire pedig ráment a Megye félévi költségvetése. Aztán Bilbó, nyilvános botrány okozása céljából, elmondta, hogy utál mindenkit a Megyében, meg hogy ki mit csórt el tőle. Pl. gr. vitéz Hobbithfalvhy Részegesh Elemér elemelte a kedvenc Jégermájszteres pohárkészletét! Gr. vitéz stb. fülig vörösödött. Aztán Bilbó azt mondta, hogy na csá fiúk, én húztam. És húzott. Aztán Gandalf elmondta később, hogy Mr. Smith… pardon Mr. Elrond… szóval Hugo Weaving invitálta meg a tündék földjére. Na hiszen! Mérget veszek rá, hogy nem fog tetszeni neki ott a sok hidrogénszőke között.

De még nem írtam le a lényeget, pedig azért kezdtem naplót írni.

Jaj, Peter, haggyá’ má’! Mi az, hogy mára ennyi? Csak most kezdek belejönni!!!

(másnap)

Na szóval azt akartam tegnap, hogy van ez a Gyűrű. Az öreg szerint valami űberspéci cucc. Sajnos csak a Rossz Bácsi tudja használni. Kár, pedig olyan csini…

Gandalf fél éjszaka mesélt. Asszem, párszor elbólintottam közben. Szerepelt valami Isildur, meg ez a Szauron, aki egy SZEM. Elég zűrös volt, meg mondom, a felit elaludtam.

Meghagyta, hogy menjek Bríbe, vigyem Samut, utazzak inkognitóban, meg ilyenek, és ő majd vár. Hú! Lehet, hogy végre valami kis kaland is akad dögunalmas átlaghobbiti életemben?

Gandalf feljegyzése, részletek

97542. nap

Elmentem Szarumánhoz. Azt hittem, hogy tiszteletemre vizespóló-bajnokságot szervez a vasudvardi csajokból (NEM az orkokból!!!) , persze póló nélkül.

Ehelyett lenyomta a legócskább sablonszövegét:

- Gandalf! Mi ketten elpusztíthatjuk Szauront! Térj át a sötét oldalra, s együtt fogjuk uralni Középföldét, mint… mint… - itt leesett neki, hogy már megint összekeverte a másik szerepével, egy másik filmben. Hiába, 80 évesen egy színész már ne vállaljon el két tökugyanolyan szerepet. - Basszus… már tiszta hülye vagyok, Ian. – Zavartan, pirulva fésülgette szép, ápolt ősz tincseit.

Megnyugtattam Lee-t, hogy ez csupán az Alzheimer-kórtól van. Erre jól hanyattlökött az Erővel. Ez már télleg nem tudja, mikor van a Star Warsban és mikor itt…

Kicsit lökdösődtünk, aztán bezárt a toronyba. Mármint a tetőre. Úgy döntöttem, nem kockáztatok meg egy ugrást innen, bár a főszereplőknek sose szokott bajuk lenni ilyesmitől. De hát két lezúgást egy filmben sokallana a nép.

97548. nap

Még mindig itt döglök az orthanci toronyban. Szép a kilátás, csak már unom. Nini, mit látnak szemeim a vadiúj kontaktlencsémmel? Egy pillangó! Jó, hogy jössz, haver, Szarumán kezd bedurvulni. Szóljál már Gwaihirnek, hogy ha ráér, ugorjon már ide értem. Köszike!

97549. nap

Szarumán gonosz vigyorral közeleg. Látom rajta, hogy mit akar!!! Na neem, azt már nem! Inkább stoppolok, zsupsz ááá… sutty, jó, hogy elkaptál, Gwaihir. Irány Völgyzugoly! Elrond megint le fog szúrni, amiért késtem, meg a többiek is le fognak szúrni, mert már három napja Elrond dögunalmas szónoklatát hallgatják.

Aragorn, a Vándor feljegyzése

Ott döglöttem Bríben, a Pajzán Gebe Saloonban, csizmámat a kandallópárkányon nyugtatva, egyik kezemmel ütött-kopott szájharmonikámat tartva, másikkal a coltom markolatán. El kellett volna hozni a Narsilt ehhez a melóhoz. Néha meg-megeresztettem egy-egy kísérteties futamot a hangszeremen, és szúrós tekintettel kémleltem a hitvány plebset, amely gyanútlanul iszogatott, nem sejtve a valót: Én vagyok a Király! Nem, nem Elvis Presley, ti marhák! Isildur örököse!!! Mi? Hogy akkor mért nézek úgy ki, mint egy szakadt csöves? Azért, mert Vándor fedőnéven utazom, meg mostanáig a númenori kommunában éltem!!! Písz. Ízi rájder. Mék láv not wór! Vágod?

Esküt tettem Szent Elendil Szent Borotvájára, hogy addig nem mosok hajat, és borostásan fogok járni, míg nem leszek Király Minas Tirithben! Hogy ehhez Denethornak is lesz egy-két szava? Kit érdekel az a piromániás vén hülye…

Na, szóval így üldögélek, midőn kivágódik a korcsma lengőajtaja, és négy hobbit sorjázik be rajta.

Nyomban kiszúrta őket mindenki. Persze, ebben szerepe volt a falon látható hatalmas plakátnak, melyen a kis fickók fantomképe volt látható, az alábbi felirattal:

$$$ Wanted!!! $$$

Körözött Gyűrűtolvajok!!!

Kérjük a hatóságokat, hogy a delikvenseket a nazgûloknak átadni szíveskedjenek!!!

Köszönettel: az Angmari Boszorkányúr, Szauron megbízásából

Láttam, hogy ezeket itt hamar el fogják kapni, ha egy jóképű, daliás, bátor, viharvert (és szerény) macsó nem segít rajtuk. Fizettem nekik egy whiskyt, majd felajánlottam, hogy aludjanak nálam, mert a nazgûlok nem viccelnek.

A túlsúlyos, Samu nevű gyilkos pillantást vetett rám, bár enélkül is rájöttem, hogy nem kedvel. A kis Pippin viszont nyomban az ölembe ült, és nagyon bizalmasan elmesélte eddigi kalandjaikat.

- Hogy a ménkűbe jutottatok egyáltalán idáig? - kérdeztem.

- Egy kedves, folyton éneklő bácsi segített, akit kihagytak a filmből.

- Tudtam! – nyögtem fel. – Bombadil Toma! – Nem csodáltam, hogy kihagyták. Akárhányszor voltam a vendége, mindig heveny falramászást kaptam. Aranymag… jaj, ne! Aranymag, alias Mrs. Bombadil nagyon vendégszerető volt. Biztos a kis hobbitokkal is az volt. A röhej az, hogy Toma ezt nem tudta. Én csak akkor akadtam ki, mikor Aranymag ugyanazon az éjszakán hetedszer jött volna vendégszeretni… - Hát, fiaim… ti most aztán jól benne vagytok. Na de itt vagyok én, a hős Arathorn fia Aragorn, Isildur örököse, majd én megvédelek titeket!

- Ki az az Isildur? – érdeklődött Pippin.

Az éjszaka azzal telt, hogy Középfölde történelméből referáltam. Pippin elaludt az ölemben – marha otthonosan érezte magát! – Samu és Trufa elfoglalták az ágyamat, egyedül Frodó hallgatott tátott szájjal.

Reggel aztán kiderült, hogy a nazgûlok kicsit idegesek voltak, amikor nem találták őket. Szétverték a kocsmát, pedig ott csupa viharedzett kikötői vagány tartózkodott, olyanok, akik tudják, milyen az edorasi börtönben a folyosó falfestése…

- Na, fiúk… most már tiszta sétagalopp lesz az út Völgyzugolyba – szóltam.

Nem lett. A nazgûlok lenyúlták a lovainkat!!!

- Ba’ zzeg… - vélte Samu, és ebben tökéletesen egyetértettem vele.

Szóval maradt a kutyagolás, egy rozzant pónival, ami minden pillanatban úgy járhatott, mint Sanyi, a ló (tudják, a Patás gebéje). Elcaplattunk a Széltetőre, ahol is elég volt 5 percre magukra hagyni a hobbitokat, hogy a nazgûlok letámadják őket. Frodóka kapott egyet egy mérgezett, heroinba mártott szablyával. De nyomban ott termettem, és izzó szivarommal lyukakat égettem a Fekete Lovasok köpenyébe. Erre káromkodva elkotródtak, hogy új jelmezt vételezzenek. Na, ezektől nyugtunk lesz egy darabig.

Hanem Frodó aztán jól befürdött ezzel a nazgûl-szablyával. Mondtam neki, hogy máskor ne szórakozzon a Gyűrűvel, ha a Lovasok 2 méterre állnak tőle. De nem felelt. Rájöttem, hogy nagy gáz van! Előkaptam egy táskapalantírt, és felhívtam Arwent.

- Na, mi van? Ki a franc zavar hajnali fél kettőkor? – visította a palantírba egy álmos tündehercegnő.

- Én vagyok az, Arwycica! Figyelj! Nagy baj van! Van itt egy hobbit, aki qrvára nagy adagot kapott a nazgûloktól!

- Mi? Ide ne hozz nekem valami betépett félszerzetet!

- Arwen! Jönnöd kell! Ő a Gyűrűhordozó! A főszereplő!

- Ja? Az más! Megyek, repülök! Viszem a cuccot! Addig meg fogd a kezét, és beszélj hozzá!

A palantír elsötétült. Na, Arwen mindjárt itt lesz… Addig is körülnéztem. Három beijedt hobbit nézett rám, a negyedik meg a padlón, túltépve… Hülye nazgûlok, hülye drogos Szauron!

Végre befutott Arwen, egy csini tündeparipán.

- Te adod be neki! – lihegte, mikor lepattant a nyeregből.

- Márminthogy ÉN? – bámultam rá. – De én még sose adtam be adrenalint…

- Ez nem adrenalin, hanem elf-serkentőpor! De ugyanúgy szívbe kell adni! Na, tessék… - nyomott a kezembe egy akkora fecskendőt, ami mellett a Narsil eltörpült volna.

- Jajj! Nem bírjuk a tűt! – nyöszörögte kórusban Pippin, Samu és Trufa.

- Kaptok mindjárt a hátsótokba, ha nem segítetek! – förmedtem rájuk. – Jelöljétek meg a szívét valami filccel, vagy mittomén…

- Mér? – kérdezték bambán.

- Azér’ mer’ így csinálták a Ponyvaregénybe is…

Megjelöltük. Arwen meg én – nem is: ÉN meg Arwen – letérdeltünk a páciens mellé, a három hobbit körénk gyűlt.

- Háromszor vágjam bele? – súgtam Arwynak.

- Marha!

Belevágtam! Olyant sikított, hogy a nazgûlok valahol az öltözők környékén hátast dobtak. És felült. És kicsit csodálkozva bámult a nagy kék gülüszemeivel.

- Jól vagy? – kérdezte Arwen.

- Khh… bluggy… ehh.

- Ezt talán vehetjük igennek… - szólt a tünde. – Most elviszlek a lovamon. Apuci majd helyrehoz.

És jött a Nagy Derby a Gázlóhoz!!!

Az Angmari Boszorkányúr feljegyzése

Rhohadt Ahraghon, rhohadt szhivar, rhohadt műszhálash khöpenyekh!

Thönkretette a gyhönyörű fhekete ruháinkhat! Mhost itt állunk a Mordor FC mezébhen, és rózsaszín shortban! *kilencszólamú, összehangolt sikoly*

Nhem sikerült megölni a Gyhűrűhhhordozót. Rhohadt thünde rhibanc, rhohadt Phonyvaregény!

Nyhomába eredtünk a nhőnek meg a kis fhhélszerzethnek. Mhár majdnem elkaptuk őket a Gházlónál, amikhor a cshaj szhökőárt cshinált, és a lhovaink elsodródtak a bánatosba. Nyhavalyásh thündék!

A Völgyzugolyi Tanács jegyzőkönyve (részletek)

3000 mittudomén hány, (Elrond belejavítása: 3018, te marha!) Harmadkor, Völgyzugoly.

A kis hobbit, akit Arwen kisasszony hozott pár napja, kiheverte a túladagolást. Megjelent a tanácson. Továbbá megjelent egy csomó vendég, még törpök is! *utálkozva kiköp*

Elnök: Elrond úr. Alelnök: Arwen kisasszony. Potyázó résztvevők száma: 3. Jegyző: me (szőke parókás statiszta tünde)

Első felszólalás: Gandalf elmeséli, hogyan lógott meg Vasudvardból. Mindenki hallotta már vagy 3x. Utána Elrond megint elmondja az „Isildur, Szauron, Gyűrű, Gollam, Bilbó etc.” sztorit. Hallottuk: évi tizenhatszor, 3000 éve egyfolytában.

***

Első napirendi pont: „na most mi a jófenét csináljunk a Hatalom Gyűrűjével”.

Szőke fiatalember, Gondorból:

- Barátaim! Ez itten nyilvánvalóan 1 ajándék. Használjuk bumeráng gyanánt az Ellenséggel szemben!

Nem világosítjuk fel, hogy a bumeráng azt szokta fejbe csapni, aki használja.

Vörös szakállú törp, heveskedve:

- Még hogy nem lehet elpusztítani ezt a biszbaszt? – azzal baltájával rácsap a Gyűrűre. Balta jól kicsorbul. – Nahát – álmélkodik a törp.

- Nem jó egyik sem! – szól Elrond, dicső és szeretett királyunk. (Nem a fizetésemelésért hízelgek, bár a Másodkor óta hiába várom…) – A Gyűrűt csak ott lehet megsemmisíteni, ahol kovácsolták. A Végzet Hegyén!

Mintha nem tudnánk! Na de ki olyan hülye, hogy besétáljon a Gyűrűvel Szauron territóriumába???

Ezután általános ordítozás és asztalcsapkodás jön. A Gimli nevű törp heveskedik, hogy nehogymá’ egy tünde vigye Mordorba a szajrét, a gondori Boromir Elrondnak magyaráz, vad geszikulálással, amiből a Közös Nyelvet nem beszélők is kivehetik, hogy Elrondot szexuális tevékenységre szólítja fel, Gandalf meg bömböl, hogy KUSSOLJATOK MÁ’, MARHÁK…

- Én elviszem. – áll fel a kis félszerzet. – Ez az én dolgom.

- Nana, csak ne olyan hevesen! – szól közbe Vándor. – Én is megyek!

- Én is! – pattan fel a törp.

- Én meg úgyis arrafelé lakom… - csatlakozik a szőke gondori.

- Én nem, de Lothlórien útbaesik, és rég jártam ott… - szól egy ifjú (kb. 2800 éves), kicsit díszbuzi külsejű tünde.

- Nekem is mennem kell… érzem… - nyög fel rosszat sejtve Mithrandir, alias Gandalf.

- Hé! És mi?! – pattan elő a bokorból a három potyázó hobbit.

Elrond úr sóhajtva végigméri a kilenc, harcra kész balféket. Majd sugallata támad.

- Megvan! Ti lesztek a… Gyűrű Kommandó! Írnok, jegyezd fel nevüket az utókor számára!

Tehát a nevek:

1. Zsákos Frodó, a Megyéből. (Megjegyzés: Szvsz nagy marhaság egy ilyen pöttöm kis izére ilyen nehéz feladatot bízni, de hát ki hallgat rám? SENKI!!!)

2. Csavardi Samu. Szintén a Megyéből. (Gyanítom, azért nevezett be a KOMMANDÓba, mert azt reméli, lefogy az úton a sok nélkülözéstől. Fogadtam Glorfindellel, hogy ugyanilyen dagadt lesz, mikor visszajön.

3. Tuk Peregrin, alias Pippin, persze ő is a Megyéből. (Ez nem Szövetség, ez kabaré…)

4. Borbak Trufiádok, röviden Trufa. (Dettó. No comment.)

5. Gandalf, a Szürke, alias Mithrandir. (Na, végre valaki, aki használható a KOMMANDÓban.)

6. Aragorn, a Vándor. (Beképzelt, csöves virággyerek… szelíd motoros…azt hiszi, ő a Király)

7. Zöldlomb Legolas. (A mi emberünk, de akkor is díszbuzi. Ja és az én hajam szebb!)

8. Glóin fia Gimli, a törp. (Comment: Jajj neeeeeee!!! Komolyan, ez a Szövetség ultraciki.)

9. Boromir, Gondor helytartójának fia. (Alighanem az egyetlen természetes szőke a KOMMANDÓban.)

Micsoda vegyes banda! Ez viccnek is rossz!

Minek kell kilencen lenniük? A mesterlövészek is csak heten voltak. Tipikus rongyrázás Elrond részéről. Asszem, fél Völgyzugoly naphosszat a palantír előtt fog dögleni, és a hírműsort lesni. Törp legyek, ha mind a kilenc visszatér.