Fehér Szarumán feljegyzése

Már egészen rutinosan használom a Követ. Állandóan a mordori vonalon lógok, persze csak azért, hogy azt a szánalmas, elmebeteg Helytartót felhúzzam, és ne tudjon Szauronnal beszélgetni. Azt hiszem, sikerült féltékennyé tennem. Közismert, hogy szerelmes Szauronba. Aki viszont még mindig Galadrielre bukik. Hiába, a szerelem bonyolult dolog.

Gríma itt nyafog nekem, hogy Éowynt akarja. Egyik uruk-hai harcosom nagyon le van sújtva, mert a bálványa, Lurtz nem tért vissza Parth Galenből. Elvállalta, hogy ő fusson az olimpiai lánggal a Helm-szurdokban, miután elhitettem vele, hogy Allahnak tetszeni fog a mártíromsága.

Csináltam jó kis dinamitot. Hülye Gríma persze itt keringett körülöttem egy gyertyával. Mért érzem úgy, hogy ő fog a sírba vinni?

Tartottam beszédet az erkélyről, miközben szép, fehér hajam lobogott a szélben:

-          Dicső urukjaim!

-          Szarumáááán!!! – bömbölték kórusban.

-          Menjetek a Helm-szurdokba!!! Öljetek meg mindenkit!

-          Igeeen!

-          Verhetetlenek vagytok!

-          Igen! Verhetetlenek vagyunk!

-          Ma éjjel a rohírok vére öntözi a földet!!!

Ez a mondat már túl bonyolult volt nekik, így további ismétlés helyett végre felkerekedtek.

Tuk Peregrin feljegyzése

Tök jó, itt döglünk Szilszakállnál. Kiderült, hogy ő is utálja Szarumánt.

-          Felborította az egész környék ökológiai egyensúlyát! Ha akarnánk, elsöpörhetnénk.

-          Hát akkor miért nem akarjátok? – kérdezte Trufa.

-          Tudod, kis barátom, ez nem olyan egyszerű. Az ent parlament hozza a világon a leglassúbb döntéseket. Kicsit körülményes a nyelvünk. Mire entül elmondjuk azt, hogy „havat kéne lapátolni”, kitavaszodik.

-          De most az egyszer nem siethetnétek? A barátaink odalent a Helm-szurdokban bajban vannak!

-          Humm! Mondasz valamit. Ha ott ostrom lesz, Szarumán odaküldi az orkjai 90%-át. És mi addig megtámadhatnánk Vasudvardot… már feltéve, hogy az Ent Tanács kevesebb, mint fél év alatt eldöntené, hogy menni vagy nem menni… attól tartok, nincs remény… - tárta szét ágait Szilszakáll.

-          Azért hívd össze a Tanácsot! Naaa, lécci…

Addig fűztük, míg végül beadta a derekát.

-          Na, burárum! Egye fene…

A Tanács összeült. Először elkezdtek sorra beszélni, majd kórusban. Kb. 2 óra után Szilszakáll felénk fordult:

-          Túljutottunk a köszönéseken, most már továbbhaladhatunk.

Újabb 3 óra. Trufa feszült figyelemmel lapozgatta a Hamariberkenyétől kapott Playentet, én halkan sírdogáltam. Még mindig nem tudtam túltenni magam szerelmem halálán…

Szilszakáll újra tolmácsolt:

-          Megegyezésre jutottunk arról, hogy NEM vagytok orkok.

Még 5 és fél óra múltán frissen odarikkantott:

-          Mehetünk! Tudjátok-e, hogy a Tanács történetében még nem volt ilyen gyors döntés?

-          GYORS??? – néztünk össze Trufával.

Szilszakáll felkapott minket, és az entek megindultak Vasudvard ellen.

Théoden király feljegyzése

Itt lesünk már fél napja, orkok meg még mindig sehol. Talán kéne egy sms-t küldeni Szarumánnak, hogy hé, haver, mikor lesz má’ meccs?

Már beesteledett, mikor megjöttek a tündék, Haldír vezetésével. Állítólag Elrond küldte őket. Ebben csak az hibádzik, hogy Haldírnak nem Elrond a főnöke, hanem Galadriel… szvsz: saját szakállára jött ide, mert a Másodkor óta nem vett részt egy jó kis bunyóban.

Kaptam egy névtelen e-mailt, „úgysem győzhettek, ki fognak irtani titeket az utolsó szálig” szöveggel. Nem tudom, hogy az Ellenség próbál-e bomlasztani, vagy csak Denethor kolléga szokásos optimista jókívánságáról van szó. Azt hiszem, inkább az utóbbi.

Közben végre megérkezett az uruk-hai sereg. A zuhogó eső semmit se ártott vígan lobogó fáklyáiknak. Igaz, a mieinknek se…

Kitört a balhé. Legolas és Gimli versenyeztek, ki öl több orkot, Legolas gördeszkázott is, az uruk-haik meg csak jöttek, mint az oroszok. Órákon át kaszaboltunk és nyilaztunk. Haldírt kinyírták az orkok. Úgy látszik, előírás, hogy mindegyik részben el kell esni egy pozitív szereplőnek. Vajon a következő részben ki lesz az? Eh, biztos nem én…

Az uruk-haik betörték az összes létező kaput, miután egy marék dinamittal felrobbantották a lefolyó rácsát. A dinamitot egy maratoni futó uruk-hai gyújtotta meg, akit hasztalan próbáltak lenyilazni a tündék. Mire sikerült, már mindegy volt a lefolyónak…

Aragorn mindenütt ott volt, és aktívan irtotta az ellent. Ez tényleg nagyon stréber. Hanem arra kíváncsi lennék, mit fog szólni Denethor ahhoz, hogy ez a gyüttment csöves Király akar lenni???

Trufa feljegyzése

Hú, micsoda remek csetepaté volt! Szilszakállék úgy taposták el a hitvány orkokat, mint mi a csótányt. Aztán csináltak egy gyönyörű árvizet Orthanc köré. Szarumán ijedten bámult ki a torony ablakán, és visítozott, hogy megmond minket Szauronnak, meg hogy meg akarjuk ölni őt.

-          Nem tudok úszni!!!

A víz hobbitmértékkel kb. derékig ért…

Utána összeszedtük a raktárokból a kaját meg a piát, amit összeharácsolt. Még pipafüve is volt!

*szünet: zabálás, lerészegedés, győzelmi mámor*

Közben jött Gandalf, aki felszedte valahol Éomeréket, és nagyon elégedettnek tűnt a látvánnyal, ami Vasudvardon fogadta. Aztán elvágtattak a Helm-szurdok felé.

Faramir feljegyzése

Végre itt vagyunk a szuper titkos bázisunkon. Itt próbáljon megtalálni minket Szauron!

Nekiálltam visszaemlékezni, hogy a nézők megérthessék a motivációimat. Apám mindent elkövetett, hogy a kb. ötperces flashbackben minél gyakrabban belegázoljon az érzékeny lelkivilágomba. Elküldte Borit a tündékhez. Pedig nem is akart menni, de őt ez nem érdekli. Néha szívesen megtépném a loboncát… Hogy lehet valaki ekkora állat???

Visszatértem a jelenbe…

Tök olyan ez a hely, mint a Los Vampiros tanyája. A hobbitok is emlékeztetnek kicsi kövér egérkékre. Főleg Samu.

Megnyugtattam Frodót, hogy mi nem enni bátor hobbitka, csak elvenni tőle szép arany Gyűrűt.

-          Mért b***tatod? – ugrott nekem Samu.

-          Nem tudom… - súgtam letörten. Tényleg nem tudom, miért írta a forgatókönyvíró ilyen következetlenre a karakteremet.

Elkaptunk egy anorexiás etióp gnómot, aki még sejpít is. HALÁSZNI MERT A SZENT TÓBAN!!! Haladéktalanul el akartam rendelni, hogy lyukasszák ki az irháját, de alaposan. De Frodó könyörgött, hogy ne tegyem. Frodónak nem tudok ellentmondani. Annyira vonzó…

Samu megöl, ha Frodó közelébe megyek. Apu kikötötte, hogy szerezzem meg neki a Gyűrűt. Most mi legyen? Van egy olyan érzésem, hogy ma is konvervvért iszunk, fiúk.

Hirtelen és teljesen logikátlanul kiadtam a parancsot:

-          Gyerünk Osgiliathba!!!

-          Miért, főnök? – kérdezte hű emberem, Anborn.

-          Azért, mert AZT MONDTAM!!!

Aragorn feljegyzése

A helyzet abszolút reménytelennek tűnt, épp ezért nyilvánvaló volt, hogy mi fogunk nyerni.

Théodennek persze muszáj egyfolytában hősködni. Haldír is ezt csinálta, aztán mi lett a vége…

Hajnal felé Théoden így szólt:

-          Na, itt az ideje Zrínyi Miklóst játszani!!! – majd felpattant a lovára. Mi többiek dettó. – ROHAAAAAAAM!!!!!

Azzal kirohantunk. Az uruk-haik visítva húzódtak félre utunkból, hisz míg mi voltunk vagy húszan, ők csupán nyolcezren maradtak. Szerencsére szemből megjelent Gandalf, mögötte Éomer és bandája. Na ERRE aztán tényleg felkötötték a nyúlcipőt az orkok.

-          Győztünk!!! Éljen a király!!! – bömbölte extázisban a rohani sereg. Sajnos nem nekem szólt az éljenzés. MÉG nem.

-          Hello, Théoden, hello, fiúk – rúgtatott hozzánk Gandalf. – Ha kiörvendeztétek magatokat, irány Vasudvard! Tetszeni fog, amit ott láttok.

Gandalf kifejezésével élve: irányoltunk.

Csavardi Samu feljegyzése

Most meg Osgiliathba ráncigáltak minket. Jó lenne, ha Faramir eldöntené végre, mit akar. (A forgatókönyvíró tettleges bántalmazásán, és a frizurája megóvásán kívül.)

Gollam megállás nélkül nyavalyog. Frodó úr úgy üldögél itt, mint Marius Karthágó romjain. Bár Osgiliath is csak egy rakás rom ááááááá…

(szünet után) Faramir a vállam fölött beleolvasott a naplómba, és látta, hogy leszólom a szent városukat, oszt jól nyakon vágott.

Fogalmam sincs, mit keresünk mi itt. Faramir szenved, mert az apjának való megfelelés kényszere meg a becsület között őrlődik. De mikor ezzel meggyanúsítottam, sértődötten közölte, hogy benne nincs vívódás… erre Peter Jackson hozzávágta a kezében tartott forgatókönyv-példányt. Csak fél méterrel hibázta el.

Mikor már úgy tűnt, végleg nincs esély rá, hogy történjen valami, megjelent régi barátunk, egy nazgûl. Ezúttal egy szárnyas dinón ült. Mindenki nyomban fedezékbe bújt. Frodó viszont direkte kiállt a bástyára, és alternatív nézéssel a Lidérc felé lóbálta a Gyűrűt. Alig tudtam lerántani. A nazgûl csalódott káromkodással elkotródott.

Faramir közölte, hogy tőle akár mehetünk is, és vigyük el a beszédhibás gnómunkat is, mert neki készülnie kell a következő részben esedékes KILL THE ORKS Volume 2.-re.