A Titkár visszatér

A Gyűrűk Ura 3. részét a szocialista ifjúság számára átdolgozta: Kaede elvtársnő

Előszó

A Gyűrű a rothadó KAPITALIZMUS szimbóluma, khm, mint az közismert. Eme történet azt meséli el, miként győz a dicső KOMMUNIZMUS eszméje Középföldén (ami természetesen a Szovjetunió allegóriája) és miként győzetnek le a hitvány imperialisták.

Ebben a részben különösen fontos szerep jut a bátor hobbitoknak (Középföldén így hívják az úttörőket) és a dicső Titkár elvtárs visszatér ősei PáRTközpontjába, a NéP pedig megszabadul a sötét BURZSOÁ Szauron uralmától.

Éljen a KOMMUNIZMUS!

Előzmény

Két gondtalan, ifjú úttörő horgászott békésen a nősziromföldei tavon. Egyszer csak Déagolnak horgára akadt egy hatalmas, 200%-os hal.

-          Juhé! Hála legyen Lenin elvtársnak! Éljen Sztahanov! – rikkantotta. – Szméagol pajtás, nézd csak, mit fogt…

Zsupsz! Az alattomosan halnak álcázott mordori tengeralattjáró kirántotta Déagolt a csónakból. Az úttörő azonban nem ijedt meg. Ha már így esett, körülkukkolt a tó fenekén. Meglátott valami csillogót, gyorsan felkapta, majd a felszínre rúgta magát. Épp kezdte levakarni az iszapot szerzeményéről, mikor ott termett Szméagol:

-          Mid van? Mutiiii…

-          Nem! Enyém!

-          Na de elvtársam! Nem tarthatod meg, a közt illeti… - ekkor azonban meglátta a valamit… - Nem is. Az örsvezetőt illeti, vagyis ENGEM!

-          Nem is te vagy az örsvezető…

-          De ma van a szülinapom! Na, lécci, add nekem… - kunyerált az ifjú úttörő, nem sejtve, hogy az IMPERIALIZMUS átkos kísértése kerítette hatalmába.

-          Nem! Én találtam!

Erre Szméagol előkapta a PáRTtagsági könyvét, Déagol viszont a „kiváló dolgozó” kitüntetését, és csépelni kezdték egymást. Végül Szméagolnak sikerült az apjától örökölt, Sztálingrádot megjárt rohamsisakkal úgy lecsapni barátját, hogy az eme inzultus következtében elhunyt.

Ekkor Lenin elvtárs hangja szólt vala az felhők közül:

-          Szméagol, Szméagol! Mit cselekvél, te marha? Most már örökre az átkos KAPITALIZMUS rabja maradsz!

-          Kit érdekel, mikor végre enyém a Gyűrű?! Teszek a KOMMUNISZMUSZra! Drágaszágom! Drágaszágom!

Nem tudni, vajon Lenin elvtárs bocsátotta-e a pöszeszéget Szméagolra, a hitehagyott exKOMMUNISTÁra, de nagyon valószínűnek tűnik…

A történet

Szméagol felriadt, és nyomban sürgetni kezdte a két úttörőt:

-          Gyerünk, elvtárszak! Sziesszünk!

-          Mér’? – kekeckedett Samu, aki határozottan rühellé ezt a skizofrén exKOMMUNISTÁt.

-          Lekésszük a randit a Bany… upsz, majdnem elszóltam magam… szóval jó lesz elhúszni innen, ezektől a cúnya gonosz emberektől, akik bántottak minket.

(Való igaz: az előző részben a Titkárhelyettes fia jogellenesen fogságban tartotta őket, de aztán győzött szívében a KOMMUNIZMUS eszméje…)

Elindultak hát a sötét, náci lelkületű Szauron földjére. Minas Morgulból épp akkor indultak el a hitvány IMPERIALISTA hordák, vezetőjük pedig ama hírhedt lidérc volt, akit életében Aranypolgárként ismertek, ám miután Szauron szolgálatába állt, Boszorkányúr néven futott. Szokásához híven sikoltozott, úgy, hogy a saját orkjai is kis híján frászt kaptak…

A két úttörő és Gollam fedezékből bámulták az IMPERIALIZMUS eme vívmányát. Frodó szokás szerint késztetést érzett, hogy felhúzza a FEHÉR bagázs hitvány csecsebecséjét.

-          Ne, elvtársz, ne tedd! – ijedezett Gollam, akiben azért még volt valami a KOMMUNISTÁból. A Gyűrű nem tudta teljesen kiirtani belőle.

-          Fogjatok le, elvtársak!

Lefogták. Mikor végre elvonult a Gondort anslusszolni készülő sereg, továbbmentek, és elérték Cirith Ungol – ez középföldei németséggel annyit tesz: Spinne’s Höhle – lépcsőit. Frodó elcsüggedt ennek láttán.

-          Szméagol… ugye nem gondoltad komolyan, hogy ezt meg kell másznunk?

-          Elvtárszak! Ninc mász út! Előre! FEL!

Nekiálltak hát FELmászni.

A kürtgrádi csata győzedelmes hősei – Rohan Vörös Hadserege, a Lórieni SZSZK munkás tündéi és Éomer Vörös Gárdája – felvonulást tartottak, és az INTERNACIONÁLÉt zengve érkeztek Vasudvardra, a hitvány osztályáruló FEHÉR Szarumán erődjéhez, melyet az ent elvtársak – a Független Államok Közösségének vitéz harcosai – letaroltak, és odavezették a Volga anyácska vizét.

A vízben két úttörő lebzselt, vodkát iszogatott és grúzföldi pipafüvet szítt. Peregrin Szemjonics Tukov és Trufa Iljics Borbakov úgy ültek ott, mint akik épp most vették be a Téli Palotát.

-          Hát ti mit csináltok itt, ifjú elvtársaim? – kérdezte Aragorn Arathornovics Elesszár, Lenin örököse.

-          Vodkázgatunk… Szarumán odafent van. A vodkáját lefoglaltuk a NéP nevében.

-          Ez bölcs cselekedet volt – jegyezte meg Théoden Éorlovics, a rohani PáRTelnök. – A kulturális forradalom első lépése, hogy a hitvány KAPITALISTÁktól megvonjuk a nemes szovjet nedűt…

-          Szarumán most megkapja a magáét! – szólt a VÖRÖS mágus. – Hé, te! Hitehagyott gazember! Jöjj elő, és állj a PáRT színe elé! – kiáltotta.

-          Nem gyüvök! – hallatszott bentről.

-          Másodszor hívlak, Szarumán!

-          Nem gyüvök!

-          Harmadszor hívlak, én, VÖRÖS Gandalf, hogy jöjj elő!

-          Akkorse gyüvök!

-          Na, akkor ott egyen meg a rosseb, ahol vagy, mert én többet nem hívlak…

Erre Szarumán kirontott az erkélyre.

-          Mi a jófenét akarsz?

-          Add meg magad!

-          Hogyne! É sose fogok  magatokfajta KOMMUNISTÁknak pitizni!

-          Te már nem vagy mágus! Lefokozlak! És eltöröm a botodat!!!

RECCS. A VÖRÖS Gandalf az Erővel eltörte a botot. Szarumán bambán bámult, aztán sírni kezdett.

-          Megmondalak az óvó néninek!

-          Várj, főnök! – hallatszott valamelyik felsőbb szintről Gríma hangja. – Majd adok én nekik… hú de nehéz ez az elcseszett labda… ZSUPSZ! Francba, mellé…

Egy fekete gömb landolt a vízben Gandalftól nem messze. Mindenkit lefröcskölt. Pippin nyomban utána kapott.

-          Hú, de baró! Megtarthatom?

-          NEM! – rántotta el tőle Gandalf. – Az egy veszélyes, káros KAPITALISTA eszköz, a sátán műve! – azzal betette a cucctáskájába az USA gyártmányú palantírt.

Odabentről váratlanul hangos anyázás hallatszott. Szarumán most jött rá, mit dobott ki Gríma.

-          Állat! Hogy tehetted ezt??? Ha legalább eltaláltad volna!

-          Hallottátok? – futott ki Gríma az erkélyre. – Azt mondta rám, hogy állat!

-          KINYÍRLAK, te állat! – rontott rá Szarumán egy bézbólütővel.

-          Hallottátok, már megint, én nem vagyok álat!

-          Az vagy, Gríma, nyugodj bele, az vagy… - kiabált FEL neki Théoden.

Közben a dulakodás hevében a FEHÉR osztályáruló, kulák, klerikális, trockista etc. Szarumán elvesztette az egyensúlyát, és kiesett az ablakon. Persze rittig egy frankó ejtőernyőscsapdán landolt, és felnyársalódott. Gríma azonban nem sokáig örülhetett győzelmének, mert Legolas izibe lekaszálta a Kalasnyikovjával.

Ezután elénekelték a „Meghalt a cselszövő” c. népszerű operarészletet, majd hazavonultak az edorasi PáRTközpontba.

Eközben Frodó, Samu és Gollam lépcsőt másztak.

Gollam panaszkodott, hogy hiányzik neki a halacka. Már nyolcvannégy napja nem fogott semmit. Frodó és Samu elkönyvelték menthetetlen, elátkozott lúzernek, aki már halat se bír fogni. De Gollam nem adta fel.

És másztak.

És másztak.

És másztak.

/még tizenöt oldalon át: és másztak…

Az edorasi PáRTközpontban nagy hepaj volt. Patakokban folyt a vodka, Pippin és Trufa a Katyusát énekelték az asztalon táncolva, és mindenki nagyon berúgott.

Éjjel, mikor a teljes PáRTra VÖRÖS köd borult, Pippin partizánmódra odalopódzott az alvó Gandalfhoz, és kilopta a cucctáskájából a palantírt. Nagyon érdekelte ez a hírhedett IMPERIALISTA termék. Vajon többet tud, mint a Szokol rádió?

Először egy lángoló SZEMet látott.

-          Ki merészel ilyenkor zavarni??? – visította Szauron a vonal túlsó végéről.

-          Izé.. én Peregrin Szemjonics Tukov vagyok, úttörő a Megye Örsből!

-          Egy KOMMUNISTA? – hördült FEL a Sötét Úr. – Hogy került hozzád a palantír?

-          Hát izé…

-          Szóval loptad. Így is jó. Büntetésül, ha elfoglak, hamburgert és kólát fogsz kapni, és kizárólag amerikai filmeket nézhetsz! És minden film alatt meg kell enned három zacskó chipszet!

-          Segítség! – kiabált Pippin. – Elvtársak! Segítsetek!

-          Mi az? – riadt fel Gandalf. – Dobod el??!!!

-          Nem bírom!

-          Várj, elvtárs, jövök! – lépett akcióba a Titkár, és kiverte Pippin kezéből a KAPITALIZMUS átkos gömbjét. Gandalf pedig rádobta a cucctáskát.

-          Ostoba Tuk! – morogta aztán, miközben némi vodkát diktált a póruljárt úttörőbe. – Mit láttál?

-          Hát láttam egy bazinagy SZEMet meg egy VÖRÖS várost lángokban, és KOMMUNISTÁkat láttam kínzókamrában, hotdoggal etették őket és kólával itatták! És Dallaszt kellett nézniük!!!

A jelenlévők borzadva hallgatták. Végül Gandalf szólalt meg:

- Nem hagyhatjuk, hogy Szauron elpusztítsa a VÖRÖS Várost, a KOMMUNIZMUS utolsó bástyáját! Elmegyek, és figyelmeztetem a Titkárhelyettest! Pippin, te velem jössz! Legalább rajtad tarthatom a szemem, nehogy megint valami marhaságot csinálj.

Eközben Frodóék végre felértek a lépcsőkön. Nyomban bedobták a szunyát.

Az exKOMMUNISTA galádul ledobálta a kajájukat, és kiöntötte a maradék vodkájukat is. Majd nyakon öntötte Samut vodkával, hogy ráterelje a gyanút. Samu felriadt:

-          Te meg mit sompolyogsz itt, te osztályáruló kulák?!

-          Szompolygok? ÉN szompolygok? – sírta el magát Gollam. – Szép kisz elvtárszak, asz úttörő ahol tud, szegít, ész erre aszt mondják rá, hogy SZOMPOLYOG?! Hallod, gaszda? Aszt mondták ránk, hogy szompolygunk!

-          Mi? – ébredt FEL Frodó. – Ja? Kaja van még, elvtársak?

-          Elvileg igen… - kotorászott Samu a tarisznyájában. – Nincs. És a vodkáskulacs is üres.

-          Ne rám néssz, én antialkoholiszta vagyok! – vigyorgott Gollam. – Gaszdi, bisztosz esz a dagadt úttörő itta meg.

-          Mi? Hogy én? – háborodott FEL Samu.

-          Ki mász? Idáig éreszni rajtad a vodkaszagot!

-          Ez igaz! – állapította meg Frodó.

-          Gyere, gaszdi! Át kell mennünk a barlangon!

-          Ne menj, Frodó elvtárs! – siránkozott Samu. – Tőrbe csal! Kergesd el!

-          Nem. TE menj el, elvtárs. Na, helló.

Azzal elindultak, és otthagyták a szegény félreértett úttörőt.

Völgyzugolygrádban Elrond elvtárs vitatkozott a lányával.

-          Arwen, galambocskám, fogd már FEL, hogy a Titkár halandó! Nekünk lejárt az időnk! Fel kell szállnunk Trockij páncélvonatjára, és el kell hagynunk ezt a földet, mielőtt elcserélik a mozdonyt vodkára!

-          Nincs vonat, ami engem elvihetne innen! – szólt a leány.

-          Ez nem a mi ügyünk!

-          Kovácsoltasd újra Elendil Szent Kozák Kardját!

-          Miért?

-          Csak!

-          Na, egye fene…