Eközben a VÖRÖS Mágus és az ifjú úttörő Ladahalálában száguldottak Minas Tirith felé.

Végre FELtűnt előttük a hegy és Ecthelion VÖRÖS Tornya.

-          Húdevagány… - vélte Pippin.

-          Szokj már le ezekről a KAPITALISTA szlengkifejezésekről, te ostoba Tuk!

-          Tukov.

-          Mindegy…

A Kapunál útjukat állta egy őr, aki a Gondor SZSZK jellegzetes címerét viselte.

-          Állj, ki vagy!!!

-          Mintha nem ismernél, elvtárs! – bosszankodott Gandalf, mert sietett.

-          Az ember sose tudhatja! Lehetnél egy Mithrandirnak álcázott IMPERIALISTA kém is! Jelszó?

-          Éljen Lenin!

-          Rendben. Mit akartok?

-          A Titkárhelyettessel kell beszélnünk! Nagyon fontos!

-          Mehettek… bár valószínűleg elküld titeket az anyátokba.

FELhajtottak hát a Ladával a szerpentines utakon, és leparkoltak a Titkárok Terme előtt. Egyenesen a fűre. Kicsit hozzákoccantak a szökőkúthoz.

Pippin halkan megjegyezte:

-          Még mindig be vagy rúgva, elvtárs? Ráhajtottál a gyepre.

-          Hú basszus, mit fogok én ezért kapni!!! Na ide figyelj, Pippin. Legjobb lesz, ha a Titkárhelyettes előtt mélyen hallgatsz. Világos?!

Beléptek a pompás, monumentális szocreál terembe. A fekete oszlopok között a régi legendás KOMMUNISTÁk szobrai álltak. Lenin elvtárs, Kádár elvtárs, Zsdanov (a doktrínás), Virág elvtárs, Berija, Vorosilov, Molotov stb. Pippin áhítattal bámult.

A Titkárhelyettes az íróasztalánál ült, puritán VÖRÖS egyenruhában, brezsnyevi mennyiségű kitüntetéssel. Egy jellegzetes, NDK gyártmányú, kettétört kürtöt tartott a kezében, amitől Pippinnek mindjárt déja vu érzése támadt.

Gandalf udvariasan köszöntötte a magas rangú KOMMUNISTÁt.

-          Üdv néked, Denethor, Gondor Titkárhelyettese!

-          Neked is, Mithrandir… Mi a francot keresel itt, elárulnád? Talán magyarázatot akarsz adni, hogy miért halt meg a fiam?

-          Azért, mert meg akart védeni minket az IMPERIALISTA hordától… - kotyogott közbe Pippin. – Micsoda hősi küzdelem volt, ahogy ott állt, egy szál kozák szablyával, a géppuskás németekkel szemben! Úgy halt meg, ahogy egy igazi KOMMUNISTA harcoshoz illik.

-          Igazán? – A Titkárhelyettes végigmérte az úttörőt.

-          Igen, elvtárs. És én ezennel hűséget esküszöm neked, hogy ezzel rójam le a fiad iránt érzett hálámat.

-          Derék beszéd ez, ifjú. Elfogadom az esküdet. Mostantól a Gondori KISZ tagja vagy. Én pedig illőn viszonzom minden tettedet. A hűséget megbecsüléssel, a vitézséget Lenin-renddel, az esküszegést PáRTfegyelmivel. Esetleg Gulággal. Kelj FEL.

-          Ez nem volt bölcs dolog – súgta Gandalf, miközben kifelé indultak. – Sőt, kifejezetten marhaság volt.

Osgiliathgrád romjai között bujkáltak a gondori partizánok, amikor a Wehrmacht átkelt a folyón, és támadást indított.

A partizánok vitézül helytálltak, de a túlerővel nem bírtak. Faramir élénk orosz nyelvű káromkodás kíséretében előkapta a Kalasnyikovját, és lőtt. Az ellenség azonban csak jött.

-          Ez nem igazság! – méltatlankodott az ifjú ruszki. – Mi vagyunk az oroszok, mégis ők vannak többen!

-          Vigyázz, elvtárs! – kiáltotta egy idősebb katona. – Ott fent!!!

-          Jaj ne… a Nazgûlen Luftwaffe! – rémüldöztek a partizánok. Hatalmas fekete vadászgépek jelentek meg FELettük. Fekete csuklyás, sikoltozó lidércek ültek bennük, olyan egykori KAPITALISTÁk hazajáró lelkei, akik elfogadták a Kilencet a Sötét Úrtól.

-          Visszavonulás! Jóságos Lenin, ezek nem viccelnek! VISSZA! – kiáltotta a Titkárhelyettes fia.

Fejvesztett menekülés vette kezdetét. A szovjet tankok Minas Tirith FELé igyekeztek, nyomukban a Tigrisekkel és a nazgûlok vadászgépeivel. De midőn minden veszni látszott: ím, egy VÖRÖS Lada tűnt FEL. Gandalf ült benne, és egy Molotov-koktélt hajított a hitvány imperialista csőcselék közé. Azok nyomban elpucoltak. Faramir és a többi partizán leborultak Gandalf előtt, és atyjuknak, elvtársuknak, valamint Marx megtestesülésének nevezték.

-          Ezért Lenin-rendet kapsz, Mithrandir elvtárs! – szólt áhítattal a Titkárhelyettes fia.

-          Ugyan, szóra sem érdemes…

Eközben Frodó és Gollam a barlangban mentek.

-          Szméagol, igaz, hogy ebben a barlangban könnyű eltévedni? – kérdezte az ifjú úttörő. – Szméagol?! SZMÉAGOL!!!!!!!!!!!!!

Semmi válasz. És mintha valami szörnyeteg ólálkodna itt. Elővette a Galadrieltől kapott tábori zseblámpát, FELkattintotta, és látta, hogy a hely csupa pókháló.

-          Na, itt se máma takarítottak… hé, ez ragad! Naaa! Jájjj!

És ekkor FELtűnt egy sötét járatból az IMPERIALIZMUS génmanipulált réme, a TŐKE alvilági szörnye, King Kong és Frankenstein gyermeke, akit Dr. Mengele készített el sátáni boszorkánykonyhájában, miután egy horrorfilmrendező megtervezte, Kafka legdelíriumosabb látomása alapján! Magyarul: FELtűnt a Banyapók!

Oly rusnya volt, mintha a nyolcadik utasból, Jabbából, egy óriáspolipból, néhány tucat zombiból, és egy átlag anyósból rakták volna össze.

-          Elbereth Gilthóniel!!! – sikította Frodó, ami annyit tesz tündéül, hogy „Szent Lenin nevére, Marx szakállára és Engels összes műveire, távozz tőlem, Sátán!”

-          Áááá! – rémült meg a Banyapók. – Ne világíts a szemembe! Könyörgök, ne bánts! Én nem tehetek róla, hogy így nézek ki!

-          Nem dőlök be neked! Tudom, hogy meg akarsz enni!!!

-          De hát értsd meg az álláspontomat! Éhes vagyok!

-          Ne közelíts, mert előveszem a rovarirtót!

-          Jaj, csak azt ne! Menj a fenébe, csak ne fújj le!!!

-          Na jó, most az egyszer elengedlek!

Azzal a Banyapók sürgősen elbújt, Frodó pedig ugyanolyan sürgősen távozott.

Közben Minas Tirithben Pippin Gandalf utasítására táviratot küldött az edorasi PáRTközpontba:

„Titkár elvtárs stop PáRTelnök úr stop és ti többiek is mind főleg Trufa Iljics stop gyertek a segítségünkre stop Minas Tirithet végveszély fenyegeti a hitvány IMPERIALISTÁk részéről stop siessetek stop Peregrin Szemjonics Tukov vessző a VÖRÖS Torony Őrségének tagja stop Éljen a KOMMUNIZMUS felkiáltójel

Denethor elvtárs egy kicsit neheztelt fiára, amiért nem tudta tartani Osgiliathgrádot a Wehrmacht támadásával szemben. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy PáRTfegyelmivel fenyegette, még egy ilyen baklövés esetén Szibériával, és sóhajtozott, hogy „bezzeg szegény bátyád nem volt ilyen töketlen, hogy megfusson potom 600 ezer német elől, bár inkább téged vitt volna el az ördög” meg ilyenek.

Az ifjú KOMMUNISTÁt szíven ütötték atyja kemény szavai. Majd’ elsüllyedt szégyenében, ugyanis a lecseszésnél jelen volt Gandalf és Pippin is.

-          Na mindegy… - legyintett a Titkárhelyettes. – Most egyelőre vissza kéne foglalni Osgiliathgrádot.

-          De atyám! Az lehetetlen!

-          Bezzeg a bátyád nem ezt mondta volna, hanem azt, hogy „hol van egy nyavalyás IMPERIALISTA, akit kinyírhatok?!”

-          Hát azt kívánod, bár haltam volna meg helyette én?

-          Akár így is fogalmazhatunk – szólt Denethor a szokott tapintatával.

-          Na jó! Leninre mondom, megmutatom, hogy én is vagyok olyan KOMMUNISTA, mint szegény megboldogult testvérem volt! Megpróbáljuk visszafoglalni a PáRT szent városát!

-          Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld! – felelte megvetően Denethor, nem is gondolva arra, hogy lopott szöveg nem áll jól.

-          Ha visszatérek, légy jobb szívvel hozzám.

-          HA visszatérsz… amit kötve hiszek – gúnyolódott a Titkárhelyettes.

Faramir úgy döntött, hogy erről nem nyit vitát, és feldúltan kirohant.

Az edorasi PáRTközpontban Aragorn Arathornovics Elesszár a táviratot lobogtatva sprintelt FEL a lépcsőn.

-          PáRTelnök elvtárs! – kiabálta Théodennek. – A Gondori SZSZK segítséget kér!!! Elvtársaink bajban vannak!

-          Rohan pedig nem hagyja cserben őket! Összegyűjtjük a VÖRÖS Hadsereget! Minden igaz KOMMUNISTA köteles jönni!

-          Én megyek toborozni! – pattant FEL Éomer Éomundovics. – Kossuth Lajos azt üzente…

-          Nem Kossuth Lajos, hanem Pippin, aki a Titkárhelyettes alkalmazásában áll!

-          Csakugyan??? – kérdezte Trufa Iljics. – Én is akarok harcolni! Például a Rohani SZSZK-ért! Naaa, PáRTelnök elvtárs, én is hadd…

-          Nem bánom… beveszlek a Rohani Komszomolba. Éowyn Éomundovna elvtársnő majd eligazít! – szólt Théoden.

-          Híven fogom szolgálni a Rohani MunkásPáRTot!

Azzal a PáRTelnök szolgái szétszáguldtanak országszerint tova. Toborozták a KOMMUNISTA harcosokat.

Samu úgy döntött, mégiscsak kedves elvtársa után megy. És milyen bölcsen tette!

Frodó közben nyugodtan sétafikált Mordor felé. Nem sejtette, hogy az alattomos KAPITALISTA szörny titkon követi. Gollamról nem is szólva!

A Banyapók egy nyomkövető rakéta észrevétlenségével osont utána. Aztán, mikor a bátor ifjú úttörő végre észrevette, olyan tempóban csípte meg, hogy még annyit se tudott kinyögni: Lenin segíts!, csak elájult. Nem csoda, hiszen akkora koncentrátumú kólát fecskendezett bele a rémség, hogy nem volt KOMMUNISTA, aki attól ki ne feküdt volna. El is kezdte szépen befonni a hálójával, hogy KAPITALISTÁhoz illő, kulturálatlan módon fogyassza el.

Azonban ekkor befutott Samu!!! Aki nyomban előkapta a SARLÓt meg a KALAPÁCSot, és minden félelem nélkül nekirontott a TŐKE alvilági szörnyének. Közben folyamatosan ordítozott, hogy „Elbereth Gilthóniel” meg „Davaj csaszi” meg „Lenin! Lenin!”, és közben eszeveszetten lóbálta Galadriel Zseblámpáját, melyet Frodó elejtett.

Eredmény: ¼ óra kemény küzdelem után a Banyapók, aki több nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, visszavonulót fújt. Samu úgy nézett utána, mint a Patyomkin egy matróza a „testvér” hajókra, akik nem voltak hajlandók tüzet nyitni. (Gy. k.: diadalmasan.)

Azonban Frodó még mindig ki volt ütve a kólától. Ugyanis az álnok Büdös Banya nem light kólát használt, hanem extra cukortartalmút. Samu egészen kétségbeesett, mikor felmérte a helyzetet:

1.      Kedves elvtársa talán halott.

2.      A közelben a KAPITALIZMUS mutáns szörnyei, az orkok ólálkodnak.

3.      A Gyűrűt most már neki kell elvinni az IMPERIALISTA Pokolba, a Végzet Kohójához.

Magához vette a Gyűrűt, elbúcsúzott a holtnak hitt úttörőtől, megállapította, hogy az élet nem habostorta, és elindult.

A gondori partizánok maroknyi csapata felkészült, hogy Osgiliathgrádba menjen, és egy hősi partizánakcióval FELrobbantsa a hidat, mielőtt mind elesnek a kb. 600 ezer Wehrmacht-os ork fegyvereitől.

Az összes munkásasszony kitódult az utcára, hogy lássa a hősöket. VÖRÖS szekfűt szórtak eléjük.

A Titkárhelyettes az ablakból szemlélte őket. Fia észrevette, és FELkiabált neki:

-          Ave Caesar, morituri te salutant!

Erre az idős KOMMUNISTA olyan hirtelen tűnt el, mint az árulkodó bizonyítékok feketevágás után a pincében.

A VÖRÖS Mágus odarohant az ifjú partizánvezérhez, aki komor és elszánt arccal pózolt a tank tetején:

-          Faramir elvtárs! Vigyázz magadra! Apád szeret téged, csak… csak épp pszichiátriai kezelés kéne neki. De talán magától is rájön… Szóval Marx, Engels, Lenin legyen veletek!

A hős partizánok kivágtattak a VÖRÖS Város kapuján.