A Rohani SZSZK VÖRÖS Hadserege a dúnharggrádi építőtáborban gyülekezett. Már hatezren voltak.

Megérkezett a völgyzugolygrádi ifjúkommunista szervezet, Elladan Elrondovics és Elrohir Elrondovics, a tünde PáRTelnök ikerfiainak vezetésével.

A Lórien SZSZK munkás tündéi haza se mentek, csak megpucolták a Kalasnyikovjaikat.

Legolas, az ifjú KISZtünde és Gimli Glóinovics, a munkás törp már előre fogadtak, hogy melyikük fog több Wehrmachtos orkot ölni.

Éowyn, a komszomolka, még mindig reménytelenül szerelmes volt a leendő Titkárba. Elhatározta, hogy férfiruhában, Grisa álnéven a férfiakkal tart a csatába.

Aragornnak épp rémálma volt. Arwen Elrondovna Undómielt látta, amint VÖRÖS ruhában szenved egy pamlagon. Arra ébredt, hogy egy rohani munkás rázza:

-          Elvtárs! Théoden PáRTelnök hívat!

Aragorn Arathornovics átballagott kollégája sátrába. Látta, hogy egy csuklyás vendég várja. Théoden cinkos vigyorral odasúgta:

-          Magatokra hagylak titeket…

Aragorn már kezdett reménykedni, ám a csuklya lekerült, és apósjelöltje szigorú arcát látta. Ennél még Darth Sidious pofájának is jobban örült volna. Elrond megszólalt:

-          Elesszár! A lányom miatt vagyok itt. Kikötötte, hogy ha a KOMMUNIZMUS nem győz, meghal. Úgyhogy tégy róla, hogy győzzön, különben életre szóló állást kapsz egy imperialista sejk háremében.

-          Győzni fogunk, papa! – szólt kirobbanó lelkesedéssel Aragorn.

-          Hoztam neked valamit, ifjú. Te leszel a Titkár, hát újrakovácsoltattam neked… Szent Elendil Szent Kozák Kardját! – húzta elő a nemes fegyvert. – Ennek darabját vette fel Lenin atyánk, midőn Elendil elesett. Most ím a tiéd!

-          Köszönöm, elvtárs… - szólt Aragorn. – FEL, háborúra! Én Titkár vagyok!!!

-          Tudnod kell, elvtársam, hogy csak akkor győzhettek, ha harcba szólítod a Holt KOMMUNISTÁk Társaságát! – Elrond maga is megborzongott, midőn ezt kimondta. – Árulók voltak, akik cserbenhagyták Lenin elvtársat, ő pedig szörnyű átkot mondott rájuk: mindaddig zombik lesznek, amíg el nem jő Lenin Örököse, hogy hadba hívja őket az IMPERIALIZMUS és a gaz árják ellen… Menj hát, Elesszár! Vidd a Kardot és a VÖRÖS Város zászlaját!

Eközben a Titkárhelyettes az asztalnál ült, és komoran nézett maga elé. Az ifjú úttörő pedig új VÖRÖS egyenruhájában feszített ura mellett.

*

A gondori partizánok tankjaikkal közeledtek Osgiliathgrádhoz. A Wehrmacht Orken, a Nazgûlen Luftwaffe, és egy Waffel-SS-es ork, bizonyos Gothmog már várták őket… a német puskák, aknavetők, szuronyok és egyebek készenlétben voltak…

*

A Titkárhelyettes zord tekintettel ebédelt. A tsz-ből származó paradicsomokat valóságos orgia keretében fogyasztotta el. Hozzá vodkát ivott egy félliteres kupából. Majd rámordult Pippinre:

-          Tudsz énekelni, úttörő?

-          Igen, Titkárhelyettes elvtárs. De az én vidám mozgalmi nótáim nem illenének eme komor termekbe…

-          Aztán miért nem? Énekelj csak! – megint eltűnt egy paradicsom a tálból…

-          Na jó… De aztán ne mondja az elvtárs, hogy nem szóltam!

Az ifjú úttörő rázendített a „Elvitte az én Mityámat katonának a cár atyuska…” kezdetű munkásballadára.

*

A partizánok egyre közelebb értek… A németek feszült figyelemmel vártak… Faramir elszántan markolta a Kalasnyikovját…

Ekkor odaértek a tűzvonalba, és egyszerre dördült el az összes Wehrmacht-os fegyver…

Az ifjú partizánvezért egy német szurony terítette le…

Eközben Samu, a bátor úttörő, kihallgatta a Wehrmachtosok beszélgetését, akik magukkal vitték holtnak hitt elvtársát. Kiderült, hogy nem halt meg, csak átmenetileg kifeküdt a kólától, de hamarosan rendbe jön.

„Hajjaj! Most hogy fogom kiszabadítani?” töprengett Samu. Majd elindult a német IMPERIALISTÁk nyomában.

Amikor aztán odaért a Wehrmacht Orken főhadiszállásához, nagy csodálkozására egy csomó ork hullát talált szanaszét. FELment a toronyba, ahol meg is találta Frodót, egy szál VÖRÖS alsógatyában.

Most már világos volt: a sok észér ork összeveszett a fogoly ruháin, és 100%-ig kinyírták egymást.

-          Jé… sztahanovista orkok… - lepődött meg Samu. – Jól vagy, Frodó elvtárs?

-          Kösz, megvagyok. Bár az a kóla betett. Ráadásul elvették a Gyűrűt.

-          Azt ugyan nem, mivel nálam van… Voilá! – húzta elő Samu a kérdéses csecsebecsét.

-          Há’ akkor szüret! – kapta el Frodó, és visszarakta a nyakláncára. – Előre, elvtárs! FEL a Végzet Kohójához!

Azzal a két apró, ám bátor szívű úttörő elindult, hogy folytassa hősi küldetését.

A dúnhargi építőtáborban Aragorn nekiállt szerelni hűséges öreg Moszkvicsát, hogy kitartson a Holt KOMMUNISTÁk Ösvényén át vezető, veszélyekkel teli úton. Közben derekára kötötte Szent Elendil Szent Kozák Kardját, amit tünde nyelven Andúrilnak hívtak, ami azt jelenti: A Titkár Halálosztó VÖRÖS Fegyvere.

Éowyn, a komszomolka odalépett hozzá, mire előbújt a tragacs alól.

-          Mit kívánsz, elvtársnő?

-          Ó, Aragorn Arathornovics! Kell-e mondanom? Én írok levelet magának, nem elég ez??? Nem mond el mindent???

-          Csak egy árnykép, amit szeretsz, Éowyn Éomundovna Éorla! Hidd el, megtalálod majd a párodat!

-          Brühühüüü… de én téged szeretlek, Aragorn Arathornovics Elesszár! Vigyél magaddal…

-          Nem lehet, elvtársnő…

-          Akkor legalább tégy boldoggá ma éjjel…

-          Na de elvtársnő!!! – botránkozott meg a Titkár. – Hagyjuk a szexualitást a hanyatló Nyugat ópiumának…

-          Hát jó! Ha nem szeretsz, elmegyek a csatába, meghalni a KOMMUNIZMUSért! – közölte durcásan Éowyn, és faképnél hagyta.

A Titkár pedig befejezte a Mocskvics szerelését, és épp indulni készült, mikor előpattant Legolas és Gimli:

-          Hé, elvtárs! Csak nem gondolod, hogy nélkülünk elmehetsz???

-          Na nem bánom, ugorjatok be…

A KISZ-tünde gyorsan bevágódott az anyósülésre, a munkás törp pedig hátul középre, majd a Titkár gázt adott, és elrobogtak a Holt KOMMUNISTÁk Ösvénye felé…

Az Ösvény szűk volt és egysávos. Körbe a sziklákra VÖRÖS csillagokat mázoltak ismeretlen kezek. Mégis hátborzongató hely volt…

Gimli, a munkás törp különösen félt. Határozottan nem bízott az áruló KOMMUNISTÁk segítségében…

Végül egy sötét, szűk barlangban körülvette őket egy csapat VÖRÖSen foszforeszkáló lidérc.

-          Kik vagytok? – huhogta földöntúli hangon a vezetőjük.

-          Én vagyok a Titkár! – szólt Aragorn, előhúzván a Szent Kozák Kardot. – Ismeritek ezt, Holt KOMMUNISTÁk? Emlékeztek Lenin Átkára? Azért jöttem, hogy hadba szólítsalak titeket! Ha ma hajlandók vagytok velünk harcolni, megszűnik az átok, és visszaveszlek titeket a PáRTba!

-          Hát akkor mire várunk? – kérdezte a VÖRÖS Kísértetek vezetője. – Előre! Vezess minket, ó, Lenin Örököse!

Így hát elindult a Holt KOMMUNISTÁk Serege a Titkár Moszkvicsa után, és énekükbe beleremegett a környék:

-          FEL, FEL, ti rabjai a földnek…

A VÖRÖS Városban nagy volt a riadalom a KOMMUNISTÁk között. Imrahil, a Dol Amroth SZSZK téeszelnöke is megérkezett a hős koreai traktorosokkal, de a csatatéren járva ráakadt a Titkárhelyettes fiára, és hazahozta a Trabantján.

Elvileg nyomban az SZTK-ba kellett volna vinni, hiszen még élt – hiába, szívós KOMMUNISTA volt, igazi munkásvér. Azonban Denethor teljes depresszióba zuhant (tegyük hozzá, hogy már alapból is be volt állítva) és nem engedte, hogy elvigyék tőle. Ehelyett nekiállt arénázni, hogy kihal a családja, hogy a KOMMUNIZMUSnak vége, és hogy felesleges ellenállni az IMPERIALISTA csőcseléknek, úgyis mind megdöglünk etc. Mithrandir kb. 2 perc után megunta, és a Kalasnyikovja nyelével leütötte. Majd elrohant, hogy viszonylagos rendet teremtsen.

Közben a helyzet a következő volt: a VÖRÖS Város fél napja ostrom alatt állt, a IMPERIALISTÁk megállíthatatlanul támadtak. Tigris tankok lőtték a falakat, a kapunál pedig a Nazgûlen Luftwaffe vezetője, a Boszorkányúr ténykedett némi NSZK dinamittal.

Pippin, a lelke mélyén hippi beállítottságú úttörő nem tudta, hová bújjon. Végül bemenekült a Kremlbe, ahol a K.O.-ból időközben már helyrejött Titkárhelyettes virrasztott fia mellett.

-          Elvtárs!!! Talán csinálni kéne valamit! – próbálta fellelkesíteni az idős KOMMUNISTÁt.

-          Minek? – nézett rá Denethor értetlenül. – Na jó, esetleg… megtérni őseinkhez, vagy ilyesmi… most ötletet adtál. Minek várjuk meg az IMPERIALIZMUS győzelmét? Eredj, ifjú úttörő… elbocsátlak szolgálatomból. Én megyek a Lenin Mauzóleumba…

„Ez megkattant!” gondolta Pippin, és kirohant.

A dúnhargi építőtáborban indulásra készült VÖRÖS Hadsereg. Trufa Iljics Borbakov könyörgött a PáRTelnöknek, hogy hadd menjen ő is a csatába. Théoden azonban kerek perec megtagadta.

-          Szó sem lehet róla! Egy csatában ott gyilkolásznak ám!

-          De én komszomolka vagyok!!!

-          Éowyn is az, mégis itthon hagyom…

Azonban, mikor Trufa már épp kezdte búnak ereszteni a fejét, egy Grisa nevű katona felkapta a lovára:

-          Gyere, elvtárs, én elviszlek!

A katonának feltűnően hosszú, szőke haja volt, és lányos hangja.

-          Éowyn? – súgta Trufa.

-          Bingó! Tudod, mikor maradok én itthon, mikor az IMPERIALIZMUS ellen harcolunk!

Eközben a VÖRÖS Városban tetőfokára hágott a csata. A Boszorkányúrnak végre sikerült üzembe helyezni a dinamitját, amire a kapu így reagált:

-          BUMM!

Mithrandir elvtárs a bástyákon harcolt. Úgy suhogtatta kozák szablyáját, hogy mindenki elrohant előle, nehogy levágja.

A harcostársai is.

A Titkárhelyettes pedig a Lenin Mauzóleumba vonult, a leghűbb PáRTtagok kíséretében, és a fiát is vitték. Szegény srác még mindig be volt kómálva. Na persze, egy kólával preparált IMPERIALISTA szuronytól szerzett sérüléssel ez nem csoda…

Akik látták e gyászos menetet, lassan már kételkedni kezdtek a dicső KOMMUNIZMUSban…

A Titkárhelyettes letépte Brezsnyev-stílusú kitüntetéseit, és így szólt kísérőihez:

-          Lenin elvtárshoz térünk nyugodni… de nem kellenek balzsamozók. Eddig nem mondtam, de most már úgyis mindegy, tehát kimondom, amiért amúgy Gulág járna: a frász tör ki, ha meglátom Lenin múmiáját…

-          Na de Titkárhelyettes elvtárs… - szörnyülködtek a KOMMUNISTÁk. – Ez a szokás!

-          Teszek a szokásra… - vont vállat Denethor. – A francnak se hiányzik… Nincs hosszú álma a balzsamos halálnak… vagy valami ilyesmi … szóval hozzatok fát meg olajat.

-          De… Titkárhelyettes elvtárs! – szólt reszketve a Minas Tirith-i ÁVH vezetője. – Az a helyzet… hogy… szóval… nincs olaj…

-          Akkor hozzatok vodkát! És ne mondd, hogy az sincs, mert mind mentek Szibériába!

-          Igenis, elvtárs… - szóltak halálra váltan a KOMMUNISTÁk, és elrohantak vodkáért. Meg fáért.

Közben: a feszültség fokozása végett megérkeztek a Rohani SZSZK kozákjai.

-          KOMMUNISTÁk! – szónokolt Théoden. – Most megmutatjuk nekik, igaz?

-          Éljen Lenin! Éljen a PáRT! Éljen a KOMMUNIZMUS! – harsogta a hős sereg kórusban.

-          Akkor hát előre! FEL!

Azzal a Rohani Lovasok rázúdultak a Wehrmacht-os tankokra. Ám a mordori lépegetők ellen nem volt mit tenni…