Miközben kint tombolt a csata, Pippin kétségbeesve kereste a Titkárhelyettest. Végül, némi eligazítás után, berontott a Lenin Mauzóleumba.

Még idejében volt. A PáRTtagok felhalmoztak egy csomó rőzsét egy kőasztal körül. A Titkárhelyettes óvatosan lefektette fiát a máglya tetején.

-          Elvtárs!!! Ezt nem teheted!!! – méltatlankodott az ifjú úttörő.

-          Miért? Ki meri megtiltani? – vetette oda Denethor.

-          Nem ölheted meg a saját fiadat!!!

-          Úgyis meghalunk, nem mindegy, hogy előbb vagy később? Nem vagyok hajlandó megvárni az IMPERIALIZMUS győzelmét!

-          De elvtárs… még van remény! Egy KOMMUNISTA sohasem csüggedhet el!

-          Tudod mit? – sziszegte a Titkárhelyettes, galléron ragadva az úttörőt. – Ne avatkozz a KOMMUNISTA vezetők dolgába! Eredj, és halj meg úgy, ahogy jólesik! – azzal kidobta Pippint a teremből.

A Mauzóleum ajtaja becsapódott.

Pippin úgy sprintelt végig az utcákon, mint aki nevezni akar a következő moszkvai olimpiára maratonban.

-          Mithrandir elvtárs! Hol vagy, Mithrandir elvtárs? – ordibálta.

-          Na, mi az? – érdeklődött a VÖRÖS Mágus.

-          A Titkárhelyettes megőrült!

-          Ezt eddig is tudtam. Szerencsétlen, végül is nem tehet róla, mint tudjuk, az alkohol öl, butít…

-          Máglyára akarja vetni Faramirt!!!

-          Akúrvahruscsov! – káromkodta el magát Mithrandir. – A nemzetközi helyzet egyre fokozódik! Pattanj be a Ladámba, és gyerünk!!!

A VÖRÖS Lada kétszázzal száguldott, mikor is útját állta a Nazgûlen Luftwaffe vezetője, a Boszorkányúr. Ám meglepve tapasztalta, hogy Mithrandir fékezés nélkül keresztülhajt rajta.

-          Ha nem lennék testetlen lidérc, most megszívtam volna – nézett tűnődve a kocsi után.

A Lenin Mauzóleumban eközben az alábbi dolgok történtek:

H       Lenin elvtárs intenzíven forgolódott a szarkofágjában.

H       Denethor a farakás tetején állt, és vodkát locsolt magára. Jutott bőven Faramirnak is, aki azonban továbbra is ájultan feküdt.

H       A Gondori ÁVH vezetője ezt látva, sírva fordult a mellette álló KGB ügynökhöz:

-          Ennyi vodkától már egy halott KOMMUNISTA is feltámadt volna…

H       A PáRTtagok körben álltak, kezükben fáklyával.

H       Kintről fékcsikorgás hallatszott, majd valaki hangosan szidta Hruscsovot.

A Titkárhelyettes eldobta a vodkásüveget, és intett a KGB ügynöknek:

-          Gyerünk! Mutassuk meg, hogy igaz KOMMUNISTÁk vagyunk. Gyújtsd meg a máglyát, Anton Ivánovics…

-          De Titkárhelyettes elvtárs…

-          Nem nyitok vitát! – szólt fölényesen Denethor. – Mi lesz már?!

A fáklya kb. 2 cm-re volt már a fától, mikor, mint egy rossz amerikai filmben, Mithrandir elvtárs belökte a kaput, és berontott, nyomában Pippinnel.

-          Megállj, Titkárhelyettes! Ezt nem teheted! A PáRT, a NéP és Lenin nevében megtiltom!

-          Tégy panaszt Leninnél… - intett Denethor a nagy KOMMUNISTA szarkofágja felé. Azzal sátáni mosollyal kiragadta a fáklyát a töketlenkedő Anton Ivánovics kezéből, és a rőzséhez tartotta… felcsaptak a lángok…

Ekkor azonban Peregrin Szemjonics, aki nem sokkal előbb Anita Ekberget játszott a szökőkútban (=> vizes volt) halálmegvető bátorsággal felszökkent a máglyára, és maga sem tudta, hogyan, de leráncigálta Faramirt. Valószínűleg vele volt az Erő.

-          Na nebazz… - kászálódott le a Titkárhelyettes is. – Muszáj tönkretenni az ember nagyjelenetét? Nem veheted el a fiamat…

-          Nem?! Te egy közveszélyes őrült vagy, ráadásul személyi kultuszt vezettél be, amit már Hruscsov is elítélt!

-          De itt én vagyok a főnök!

-          Ne utánozd a régi IMPERIALISTA királyokat! Meg a hindu özvegyeket se. Inkább harcolj!

-          Minek? Azt hiszed, nem tudom, miket intrikáztál, VÖRÖS bolond? Hát képzeld, pontosan tudom! Verjük meg a nácikat, mi? Hogy aztán az a jöttment északi munkakerülő, aki Lenin Örökösének meri nevezni magát, idejöhessen, és Titkár legyen?! Nem, ez nem fog menni! Többet láttam, és többet hallottam, mint hinnéd! – Azzal a Titkárhelyettes elővett… egy NSZK gyártmányú palantírt!

-          Mi a fészkes Hruscsov… - ámuldozott Mithrandir.

-          Mindent tudok! A Szabad Európát hallgattam évek óta, és senki sem tudta!

-          Ez egy hitetlen! Egy IMPERIALISTA! – kiabáltak döbbenten a PáRTtagok.

-          Kuss! Mellékszereplőknek nem osztottam lapot! – utasította rendre őket Denethor. – Jogom van úgy meghalni, ahogy nekem tetszik! – Felugrott a máglyára. – Francba, hát nem elaludt? Adjon már egy fáklyát valaki… Kösz.

A lángok felcsaptak, a Titkárhelyettes pedig rendületlenül állt, kezében az IMPERIALIZMUS átkos eszközével.

-          Szerintem menjünk – vélte Mithrandir elvtárs, karjába véve az ifjú partizánvezért.

Mentek… illetve rohantak, mert a Mauzóleum tetőszerkezetébe belekaptak a VÖRÖS lángnyelvek.

-          LENIN ELVTÁRS! – kiáltott FEL hirtelen az egyik PáRTtag.

-          Ne aggódjatok, tűzálló a szarkofágja… - hallották a Titkárhelyettes hangját a máglyáról.

-          Kösz… - felelte Mithrandir.

-          Nincs mit… ááá…

Mikor kiértek, a Mauzóleum teteje beomlott, és az egész alkotmány kezdett módszeresen összedőlni…

-          Majd a Titkár újjáépítteti… - vigasztalták magukat a KOMMUNISTÁk.

Mithrandir elvtárs még egyszer viszanézett.

- Így múlt el hát Denethor Ecthelionovics, Gondor Titkárhelyettese… - jegyezte meg. – Most viszont tényleg elviszem az SZTK-ba ezt a kölyköt…

És most valami egészen más: már megint zajlott a csata ezerrel. A mordori lépegetők legyőzhetetlennek tűntek. A Boszorkányúr, jelmezén egy pár keréknyommal, újfent beült fekete vadászgépébe, és akcióba lendült.

A rohírok sorba felkenődtek a lépegetőkre.

A PáRTelnököt maga alá temette a lova, amit felrúgott egy lépegető.

-          Francba – reagált a hős KOMMUNISTA. A Boszorkányúr meghallotta, és fekete csuklyája alatt vigyorogva közeledett, majd leszállt gépével. Eleresztette a pórázról kedvenc pitbullját, Mitzit.

-          Lakmározz csak a húsából! – simogatta meg az állatka fejét, ám ekkor egy ifjú komszomolka állta útjukat, kozák szablyával.

-          Álmodban, kisapám! – rikkantotta.

-          Steh nicht der nazgûl und a prédája közé! – figyelmeztette jóindulatúan a lidérc. Majd elmondta jugoszlávul is, vélvén, hogy a partizán esetleg nem ért németül: - Ja sam malo pitbull terrier!

Ám a derék KOMMUNISTA nem ijedt meg, hanem lecsapta a Pitbull fejét.

-          Májne zűße Mitzi! Gott im Himmel! – siránkozott a nazgûl. – Ezért meglakolsz! – azzal nekiugrott. – Oh, du Esel! Nem tudod, daß férfi nem győzhet le mich?

-          Én nem vagyok férfi! – kiáltotta Éowyn, lerántva sisakját.

-          Was? Ez nicht fair! Akkor én szívni, wie HERR Macbeth in großes csata!

Azzal a hitvány KAPITALISTA, vesztét érezvén, eltörte a leány karját, aki azonban jól megsuhintotta a kozák szablyával. S ekkor megérkezett Trufa Iljics, aki jól hátbaszúrta a nazgûlt.

Ettől mindketten kifeküdtek: Trufa azért, mert a kard jó vezető volt, és jókora löket érte az IMPERIALISTA káros kisugárzásából; a Boszorkányúr pedig azért, mert a kard vodkába volt mártva. Kicsit visítozott, amúgy nazgûlmódra, de teljesítménye meg sem közelítette a régit, majd setét szelleme eltávozott az IMPERIALISTA Pokolba.

Éowyn odamászott a továbbra is a ló alatt állomásozó PáRTelnökhöz, aki szintén halni készült.

-          Ó, hős gyermekem! Ezért Lenin-rendet fogsz kapni! – érzékenyült el Théoden.

-          Ne halj meg, elvtárs!

-          Már… késő… de boldogan halok meg… a KOMMUNIZMUSért…

-          Megmentelek!

-          Azt már… megtetted… arrrgghh…

Azzal a Rohani SZSZK hős PáRTelnöke, kiváló dolgozó, sztahanovista élmunkás, népe nagy tanítója kilehelé nemes lelkét.

Éowyn úgy döntött, ezek után rá is ráfér egy kis pihenés. Azzal elájult.

Már-már veszni látszott a csata, midőn hajók kötöttek ki a Dnyeszter partján, a VÖRÖS Hegy alatt.

A Wehrmacht Orken azt hitte, hogy a Wasserwaffe érkezett meg. Mekkora volt aztán csodálkozásuk, midőn a hajókból a három elválaszthatatlan bajtárs pattant ki: Aragorn Arathornovics Elesszár, a Titkár, Legolas Thranduilovics Zöldlombszkij, az ifjú KISZtünde, és Gimli Glóinovics, a munkás törp… nyomukban pedig a Holt KOMMUNISTÁk Serege!

A Wehrmacht Orken fejvesztve menekült. A hősök a csatatérre zúdultak, ahol is Legolas nyomban kiiktatott egy mordori lépegetőt, oly módszerrel, melyet még Luke Anakinovics Skywalker elvtárstól tanult.

A Wehrmacht hamarosan leverettetett. A KOMMUNISTÁk győztek.

-          Most pedig – szólt a Titkár a VÖRÖS Lidércek vezetőjéhez – teljesítettétek kötelességeteket. Feloldom Lenin Átkát. Menjetek békével.

Mentek.

A sebesülteket összeszedték, és bevitték az SZTK-ba. Majd nekiálltak tanácskozni a Titkárok Termében.

Jelen volt Gandalf Mithrandirszkij Olórinovics, Éomer Éomundovics, valamint a Titkár, Gimli, Legolas, Pippin és Imrahil. Meg még több derék KOMMUNISTA is.

Miután mindenki elmesélte összes kalandját, azon kezdtek tanakodni: hogyan segítsék a két ifjú úttörőt, kik jelenleg Mordor éjfekete földjén botorkálnak a Végzet Kohója felé?

-          El kell terelni Szauron figyelmét – javasolta a Titkár. – Mithrandir elvtárs! Nálad van az IMPERIALIZMUS átkos vívmánya?

-          Igen.

-          Add ide. Felhívom Szauront, hogy rájöjjön: él még Lenin Örököse!

-          De Elesszár elvtárs! – szólt aggodalmasan a Gondori ÁVH vezetője. – Veszélyes lehet! Szegény megboldogult Titkárhelyettesnek is ez lett a veszte!

-          Én nem hiszek a Szabad Európa hazugságainak! – nyugtatta meg Aragorn. Azzal átvette a palantírt Gandalftól, és feltárcsázta Barad-dûr számát.

-          Ki a rosseb az hajnali fél kettőkor? – bömbölte Szauron, akit már megint legszebb álmából sikerült felverni.

-          Reszkess, hitvány eb! Én vagyok az, Lenin Örököse! Van egy kis elszámolnivalónk!

-          Jájj! Segítség, mami!!!

A Titkár kaján vigyorral rakta le a palantírt.

-          Holnap megtámadjuk! Persze csak álcázásból! Hadd féljen a FEHÉR gaz, Morgoth láncos kutyája!

Ebben maradtak. Aragorn és Mithrandir épp nyugodni tértek volna, amikor megállította őket egy jóravaló arcú, idősebb, VÖRÖS ruhás ápolónő.

-          Elvtárs! Csakugyan te vagy Lenin Örököse, a Titkár?

-          Az vagyok, elvtársnő. Mit kívánsz?

-          A régi munkásbabona szerint a Titkár keze gyógyító kéz. És a csatában rengeteg hős KOMMUNISTA sebesült meg. Te segíthetsz rajtuk. Tedd meg a NéPért, Titkár elvtárs!

-          Ez csak természetes! Hozz nyomban rengeteg vodkát!

-          Jaj, Titkár elvtárs… Faramir elvtárson már a vodka sem segít…

-          Dehogynem! Hozd FEL a pincéből… Nagy Katalin cárnő 1761-es évjáratú Szent Vodkáját, melyet maga Lenin áldott meg!

-          Hozom! – rohant a derék Ioreth elvtársnő.

A Titkár és a VÖRÖS Mágus pedig beléptek a jellegzetes szocialista kórterembe.

-          Milyen szomorú itt látni ennyi bátor KOMMUNISTÁt – sóhajtott a Titkár, mire a könnyebb sebesültek a puszta hangjától felkeltek és jártak. – Fekszetek vissza rögtön! Még felfáztok azon a hideg kövön!

Egyenest Faramir ágyához ment. Megfogta az ifjú partizán kezét, és igyekezett átsugározni belé a KOMMUNIZMUS erejét.

-          Tarts ki, elvtárs!

Ioreth közben visszatért, pontosabban beesett a terembe, a Szent Vodkával.

-          Ha ez nem segít, Titkár elvtárs, akkor semmi…

Aragorn óvatosan megitatta Faramirt, és ősi KOMMUNISTA varázsigéket suttogott, amiket Lenin óta csak a mindenkori Titkár mondhat ki:

-          Jöjj vissza a VÖRÖS Csillag fényére! Marx atyánk, szabadítsd meg az IMPERIALIZMUS sötét árnyaitól! Engels atyánk, mentsd meg őt!

Ekkor az ifjú partizán kinyitotta a szemét, és látván a VÖRÖSbe öltözött, daliás KOMMUNISTÁt, áhítattal suttogta:

-          Lenin elvtárs…

-          Nem vagyok Lenin, kedves fiam, csupán az ő próf… örököse.

-          Titkárom! Mégis győzött hát a KOMMUNIZMUS!

-          Pihenj most, ifjú partizán. Rendbe fogsz jönni.

Faramir imádattal nézte a hős KOMMUNISTA vezért, aztán álomba merült.

A Titkár szent keze pedig minden szovjet harcost meggyógyított azon az éjszakán. Éowynt is, akit azonban a reménytelen szerelemből nem tudott kigyógyítani, Trufát is, akit kissé fejbe vágott az IMPERIALISTA kisugárzás, de midőn a Titkár megérintette, nyomban helyrejött.

Éljen a KOMMUNIZMUS!

Másnap, midőn VÖRÖSen virradt a nap, a KOMMUNISTÁk a Titkár vezetésével elindultak Morannonba, az IMPERIALIZMUS sötét Kapujához.

Mikor odaértek, szépen FELsorakoztak. A Rohani Kozákokat most Éomer vezette, kit az elhunyt PáRTelnök örököséül nevezett ki; ott állt a Titkár mellett, szép VÖRÖS páncélban.

-          Szauron, Annatar, Gorthaur, vagy használj bármilyen nevet, te hitvány KAPITALISTAbérenc: bújj elő! – kiáltotta érces hangon Lenin Örököse.

A Kapu döngve kitárult; bár a HERR nem jött elő, elküldte félelmetes szolgáját.

A fekete páncélos, „Dögölj meg Lenin” transzparenst cipelő fickónak csak az állkapcsa látszott ki a sisakjából. De az eléggé rothadó volt.

-          Én Szauron Szája vagyoooook! – közölte.

-          Ezek szerint Szauron nem szokott fogat mosni? – kérdezte Aragorn.

-          De szokooooott! Csak én zombi vagyooooook!!!!!!

-          Ja… különben mit akarsz?

-          Ismeriteeek ezeket a ruháákaaat? – a Fogorvosi Kezelésre Erősen Rászoruló Követ FELmutatta Frodó VÖRÖS nyakkendőjét, NDK gyártmányú mithril-láncingét és VÖRÖS frígiai sapkáját.

Nem várt hatást keltett.

A Titkár önkéntelenül is a nyakában lógó VÖRÖS medál után kapott, amiről az Elesszár nevet kapta.

Mithrandir halkan anyázta Hruscsovot.

Éomer bambán nézett.

Pippin biztos volt benne, hogy elvtársai meghaltak – egyébként a gaz Követ pontosan ezt a tévhitet akarta FELkelteni bennük.

<SPAN style="FONT-SIZE: 12pt; COLOR: black; LINE-HEIGHT: 150%